Mióta ember létezik, azóta létezik vele együtt az igény a játék adta örömre, kikapcsolódásra, izgalomra, és minden olyasmire, amire az embernek szüksége van ahhoz, hogy egy kis időre elfeledje a mindennapok okozta kimerültséget, hogy kieressze azokat a feszültségeket, amiket a munkája, vagy az ügyes-bajos dolgai okoznak számára.
Bizonyított tudományos tény, hogy az emberi agy és az idegi hálózatok összessége képes a teljes kimerültségre. Ez a kimerültség nem csupán egyszerű fizikai fáradtság, ebben az esetben a felgyülemlett stressz olyan szintű szellemi fáradtságot okozhat, ami sajnos nem ritka esetben végzetes lehet, mivel a fáradt személy nem képes a koncentrációra, hormonháztartása felborul, képtelen az alvásra, és így az egyén olyan baleseteknek van kitéve, amik olykor az életébe is kerülhetnek.
De ne legyünk ennyire drasztikusok! Elég, ha annyit tudunk, hogy a játékra az embernek szüksége van, már az idők kezdete óta. Erre példa a Homo Ludens.
Az őskorban, a Homo Sapiens, a tudós ember, olyan fejlődésen ment át, melynek során képes lett a gondolkodásra, tervezésre, logikai feladatok sorát oldva meg a mindennapi életben. Ezzel a jelenséggel egyidejűleg emelkedett az ősember életminősége is, hiszen egyszerűbb lett a vadászat és az egyéb élelemszerzés, a riválisokon való felülkerekedés, a lakhatás, és még sorolhatnám.
De szükség volt még valamire: kikapcsolódásra. A fárasztó napi feladatok felemésztették volna az ősembert, ha nincs a közösség, a játékra és művészetekre használt kézügyesség és a gondok feledésére való igénye. Kialakult tehát a Homo Ludens, a játékos ember.
Vele együtt megszülettek a művészeti ágak, mint a zene, a rajz, és megszülettek a közösségi játékok, mint a fogócskázás, bújócska, minden olyasmi, ami a vadászattal kapcsolatos dolgokra készítette fel az ősembert már gyermekkorától kezdve.
Az eszközkészítés készsége kézügyességet fejlesztett, így nem csoda, hogy az ember feltalálta a játékeszközöket, illetve az eszközökkel való játékot.
Kezdetben ezek a játékeszközök egyszerű botok faragásából fejlődtek, mígnem az ember felfedezte, hogy a csontok formája lehetőségeket rejt. Tartós sípokat, gurítható golyókat faragtak a csontokból, majd figurákat, kisebb szobrokat. Részletekbe már nem bocsátkozom, de hosszú evolúción át az ember felfedezett mértani formákat, számolt, és adott volt, hogy eljut a kocka feltalálásáig is.
Mióta az első csontból készített dobókocka kocka formát kifaragta az emberi kéz, rengeteg idő eltelt. Mégis, kockajátékok megjelenéséről csak néhány ezer éve tud a történelem.
Talán sumérok dobtak vele először, akikről köztudott, hogy matematikai tudásuk magas szinten állt. Nem tudni pontosan, hogy hogyan történt, de a kocka számainak latolgatásával megszületett a valószínűség fogalma is.
El is jutottunk tehát oda, hogy feltegyük a kérdést: mire jó a kockajáték, ha az eredménynek nincsen tétje? És ezen a ponton, a sok szál összefutott és egy komplex dologgá forrta ki magát. De a kocka, ismereteink szerint, mégsem a tudósok nagy játéka lett, ugyebár, hiszen, mikor kockázó emberekre gondolunk, magunk előtt hőzöngő és izgalmukban kiáltozó rómaiakat képzelünk el, ugye?
Mondjuk unatkozó katonákat, ahogy a város falánál, a nyüzsgő piactól félrevonulva, gyakran részegen elütik az időt… Igen. A kockajáték nem a tudósok játéka lett, hanem az egyszerű embereké. De az egyszerű ember nem ismerte a matematikát és a valószínűségszámítást. Nem is sejtette, hogy az eldobott kocka, vagy egy feldobott pénzérme milyen esélyekkel indul útjára. És itt van vége a történelemórának, mert itt jön a képbe a szerencse.
A szerencsejáték, mint olyan, gyakorlatilag a játék, amit tétekktel játszanak. Aki helyesen tippel az esemény előtt, az nyer, ilyen egyszerű. Gyakorlatban, aki jól tippelte meg a kocka eldobása előtt, hogy milyen számot mutat majd, az nyer. De mit? Hát legtöbbször pénzt, kézenfekvő. A pénzes játék azóta létezik, mióta a szerencse fogalma befészkelte magát a játékok kicsinyke világába.
Pénzes játék manapság már lehet bármi. Fogadások millióit kötik emberek, tétek és befutók ezrek mindennapi témája. A játékos kifejezés ma már nem azt jelenti, hogy tét nélkül futkározó gyerek a réten nevetgélnek. Ma a legtöbb játéknak anyagi tétje van. Hatalmas befektetők mozgatják a pénzes játék legkülönbözőbb piacait. És pénzes játék alatt tényleg hatalmas pénzösszegeket forgató tétek millióiról beszélünk, legyen az sport, kaszinózás, lottó, vagy kedvenc sorozatok kimenetele.
A pénzes játék eme típusát már nem csak a szerencse irányítja. Kikerült a végtelen hatalom Fortuna csinos kezecskéiből és áthuppant olyan játékosokéiba, akik ismerik, értik a fogadás tárgyát, megtervezik a profitot és nagyjából hozzák is az elvárt követelményeket. A pénzes játék ma már csak színtiszta üzlet, mondhatnánk.
Tévedés. A pénzes játék nem kell, hogy egekbe szökő téteket halmozzon. Mehet egy pénzes játék kicsiben is. Hogy miért? Mert a játék öröme örök. Mindig is megmaradt. A tét ösztönöz. Az izgalmat tartja életben. A pénzes játék jó, ha kis izgalom is vegyül bele, még akkor is, ha nem gazdagszik meg belőle az ember. Mert, lehet, hogy gazdagok nem leszünk, ha kis tétekben játszunk, de elszegényedni sem fogunk, ez biztos.
Egyszerű példát hozok ezekre az érvekre, amik a kis tétes pénzes játék mellé tétetik le velem a voksomat. Itt vannak azok az online casino játékok például, amik ingyenes demo verziókban is kipróbálhatók. Megmarad a játék öröme, hiszen ezek kedves, olykor vicces grafikákkal és a csilingelő hangefektusokkal valóban szórakoztatnak, ám hamar elvesztik az ember érdeklődését, mert nincsen tétje a játéknak.
Rögtön változik a helyzet pénzes játék esetén. Elég csak kicsi valódi téteket tennünk egy pörgetésre, máris éber marad a figyelem. Ha nem jön be a számításunk, kisebb tétek mellett, igazán nem történik semmi katasztrófa. De amikor nyerünk, nagyon tudunk a kevésnek is örülni.
Ilyen a pénzes játék adta sikerélmény, amiről beszéltem. Én ezeket a kisebb sikerélményeket preferálom és indítványozom, hiszen a jókedv, a kikapcsolódás, a pihentető gondtalanság így is megvan a játék során, de a pénzes játék nem hagyja lankadni a lelkesedést.
Merjünk tehát játékosak maradni! Merjünk kockáztatni, de csak egy kicsit! Sosem szabad elfelejteni, hogy sorsfordító nyeremények ugyan léteznek, de a valószínűségük kicsi, így lettek kitalálva. Néhány pörgetésbe egy nyerőgépen, vagy néha egy lottószelvény vagy egy sorsjegy árába még senki nem ment tönkre. A mértékletességben rejlik a jó játék titka, és abban, hogy felelősségteljesen és józan gondolkodással játsszunk, mert az izgalom mozgásban tart és örömet okoz, a pénzes játék pedig nem csak izgalmas, de maradhat játékos is, bizonyos keretek között.